Szőr atkák
A szőr atkák szőrhullást vagy viszketést okozhatnak.
A súlyos atka fertőzöttség szőrhullást vagy viszketést okozhat kedvencednek. Egyes atkafajták nem okoznak tüneteket. Mások szőrhullást okoznak, de sok esetben nem érintik a bőrt, megint mások pedig befúródnak a bőrbe, és erős viszketést, szőrhullást és bőrgyulladást okozhatnak. Ez utóbbi típusú atka általában a belső combokat, a vállakat és a nyakat fertőzi. Az érintett szőrzet alatti bőr száraz vagy zsíros, megvastagodott vagy kérges lehet. A súlyosan fertőzött állatoknál az érintett területek elfertőződhetnek, ami az állatok fogyását, alacsony energiaszintjét vagy a ketrecben való indokolatlan szaladgálását okozhatja.
Ha nem kezelik, először görcsökhöz, később halálhoz vezethet.
A tengerimalacok más tengerimalacoktól vagy szennyezett tárgyaktól, például alomtól kapják el a szőr atkákat. Az állatorvos diagnosztizálhatja ezt az állapotot kedvenced szőrzetének vizsgálatával vagy az állat bőréből vett minta mikroszkópos vizsgálatával. Az atkafertőzést injekciókkal vagy helyi hatású gyógyszerekkel kezelik. A fertőzés minimalizálható vagy megelőzhető azáltal, hogy gondoskodunk az élettér tisztaságáról és higiéniájáról, valamint a háziállat stressz-szintjének minimalizálásával.
Tetvek
A tetűvel fertőzött tengerimalacok általában nem mutatnak tüneteket, de súlyos esetekben a tetvek viszketést, szőrhullást, nyak és a fülek körüli bőr gyulladást okozhatnak.
A tetveket láthatod, ha nagyító alatt megnézed kedvenced szőrének egy darabját.
A kezelés általában helyi gyógyszeres kezeléssel történik. Ennek az állapotnak a megelőzése érdekében tartsd tisztán a tengerimalac ketrecét.
Gyűrűsféregek
A tengerimalacok gombás bőrfertőzését (gyűrűsféreg) leggyakrabban a Trichophyton mentagrophytes okozza. Ez a fertőzés emberekre és állatokra közvetlenül vagy közvetetten fertőzött tárgyakon, például ágyneműn keresztül történhet.
A gyűrűsféreg elsődleges jele a kopasz, pikkelyes foltok jelenléte, amelyek általában az arcon (az orron, a szem körül és a fülek körül) és a fejen kezdődnek.
A kopasz foltok lehetnek hámlóak, kérgesek vagy vörösek. A betegség a hátra is átterjedhet. Az érintett területek begyulladhatnak és súlyosabban fertőződhetnek. Az állatorvos a gyűrűsféreg diagnosztizálását szőrminták gombásodásra történő tenyésztésével, vagy (egyes esetekben) az érintett bőrre ultraibolya fényt vetítve tudja megállapítani. A gyűrűsféreg egészséges tengerimalacoknál általában magától elmúlik. A kezelés azonban gyorsítja a gyógyulást, és csökkenti a fertőzés másokra való átterjedésének esélyét. A kezelés többhetes szájon át szedett gombaellenes gyógyszeres kezelésből és néha gombaellenes samponok vagy öblítők használatából áll. A fertőzés terjedésének korlátozása érdekében a környezetet rendszeresen fertőtleníteni kell, amíg a tengerimalac kezelésben részesül. A gyűrűsférgesség emberre és más állatokra is erősen fertőző. A fertőzött tengerimalac kezelése során, eldobható kesztyűt kell viselni, vagy a kezelés után alaposan kezet kell mosni szappannal és meleg vízzel.
Szőrhullás (alopecia)
A tengerimalacok szőrhullásának számos oka lehet. A csoportban tartott állatok rághatják vagy téphetik saját vagy egymás szőrét, mert szociális konfliktusok alakulnak ki, vagy az idősebb állatok dominálnak a csoport fiatalabb tagjaival szemben. Ezt a fajta szőrrágás előfordulhat egyedül tartott, unatkozó tengerimalacoknál is. A szőrrágás okozta szőrhullás általában foltokban jelentkezik, esetleg harapásnyomokkal vagy bőrgyulladással kisérve a szőrzet alatt.
A szőrrágás megelőzhető az érintett állatok elkülönítésével, a stressz minimalizálásával, a kis tengerimalacok korai elválasztásával az anyjuktól és az állatok hosszú szárú szénával való etetésével.
A szőrhullást genetikai problémák vagy az anyagcsere (a táplálék energiává történő lebontása a szervezetben) problémái is okozhatják; ez különösen igaz a tenyésztésre használt nőstény tengerimalacokra. Az anyjuktól elválasztott fiatal tengerimalacok szőrzete elvékonyodhat, mivel a szőrzetük átváltozik a durvább felnőttkori bundára.
Pododermatitisz (dongaláb)
Kedvenced lábfejei begyulladhatnak, sebek alakulhatnak ki rajtuk, vagy túlburjánzhatnak. Ezt a talpbőrgyulladást, vagy pododermatitiszt általában Staphylococcus aureus baktériumok okozzák, amelyek vágásokon vagy horzsolásokon keresztül jutnak be a talpbőrbe.
A fertőzés kockázatát növelő tényezők közé tartozik az elhízás, a drótos ketrec padlózata, a rossz higiéniai körülmények és a sérülések.
Idővel a pododermatitis (néha dongaláb) olyan súlyos szövődményekhez vezethet, mint a nyirokcsomók duzzanata, ízületi gyulladás, az inak gyulladása és egy amiloid nevű fehérje felhalmozódása a belső szervekben. Állatorvosod a tengerimalac megvizsgálásával és esetlegesen laboratóriumi vizsgálatok elvégzésével diagnosztizálhatja ezt az állapotot. A kezelés a tengerimalac sima padlójú, puha alommal ellátott ketrecben való elhelyezéséből, a higiénia javításából és az állapot súlyosságától függő orvosi kezelésből áll. Az állatorvos az érintett mancsokat enyhe tisztítóoldattal áztathatja, és kötszereket helyezhet a lábakra. Egyes állatoknak antibiotikumokra és fájdalomcsillapítókra van szükségük. Egyes esetekben az állapot nem reagál a terápiára. A súlyos pododermatitiszben szenvedő állatoknál a súlyosabb szövődmények elkerülése érdekében szükség lehet az érintett terület amputálására.
( A kép forrása: Wikipedia)
Válassz termékeinkből, hogy kedvenceid panaszait megfelelő módon tud kezelni, mikor szükség van rá:
